Pacuiul lui Soare vár
vár, 972-976 között volt épitve, Ioan Tzimiskes király csapatai épitették. A vár haditengerészeti támaszpont ként működött, azt mert egy erős bástyája volt az Alsó-Duna határnál. A várnak az eredeti célja, csak egy rövid ideig tartott, mert tíz évre Ioan Tzimiskes császár halála után, a bolgárok fellázadt és újra birtokban kapták a legtöbb, 971-ben, elvesztett területeket. Így a vár elveszíti katonai jellemét.
A besenyők diplomáciai stratégiája miatt, amelyet II Vasile Bulgaroctonul fogadott el, a tizenegyedik század első két évtizedében, a Pacuiul lui Soare sziget, a régészeti kutatók szerint, a maximális fejlődési időszakát éli.
A besenyők az 1048-as nagy invázió alkalmával sikerül betörniük a dunátol délre, és bírtokukba venni egész Balkán-félsziget régiót beleértve Dobrudzsat is. Majd, az invázió második felében a tizenegyedik században bizánci Pacuiul lui Soare erőd is része a támadásnak, és megsemmisül egy komoly tűz után. A vár csak a tizenharmadik század után vált lakhatová.
A kutatások szerint 1421-1422 között a várat elhagyták a lakosai és megszűnik a létezését.
