Nagyváradi vár
Nagyváradi vár alapítványa kötődik a I. László magyar király nevéhez, aki a tizenegyedik század végén egy kolostort épültett, majd később megalapította a római katolikus egyház várait. . Ezt követően 1192 június 27-én, a III Celestinus Pápa megszentelje őt. A XI-XIII században a vár fel volt szerelve, földel és palánkkal, kő falakkal és a fából készült toronyokkal. 1241-ben a várat elfoglalták és felgyújtották a tatárok, de a Lyonoi Tanácskozás után, a katolikus falusiak ugy döntenek hogy újra épitsék a várat. A XIV században egy új heptagonal alakú várat építettek , amelynek szabálytalan tornyos belsöje van , és a kaput két hatalmas torony védi. Püspöki palotát is épitettek, amelynek a dél-nyugati oldalán van két másik bejárata a várhoz.
1514-ben Gheorghe Doja hadserege megtámadja a várat, de nem sikerült legyözni, mert a beavatkozott Tomori Pál Fogarasi vár kapitánya. 1538 február 24-én, véget ér a "Nagyváradi béke", amely eldöntötte Erdély teljes szétválasztást Magyarországtól. A várat elfoglalta Erdélyi Fejedelemség hadserege, Tamás Varkocs által vezetett, 1557 április 10-én.
A kurucok és a habsburgok közötti konfliktus alatt, a vár körül veszik Rákóczi Ferenc vezetése alatt, de nem sikerrel. Voltak nagy javítási munkálatok 1725-ben, 1754-1755 között és 1775-1777 között, ezek után a jelenlegi formájában jut. Az 1836-os nagy tűzvész, amely elpusztította Nagyváradot, jelentős károkat hozott a várban is, és a hozzá tartozó épületeknél is.
Az 1848-1849-as forradalom alatt , a vár katonái csatlakoziknak a forradalmárokhoz, majd december 31-ig 1848-ban, az Országgyűlés úgy döntött, átalakítják a várat egy katonai bázisnak.
Ferenc József császár véglegesen lemond a vár katonai jellegéröl, de továbbra is működik, mint kisegítő katonai cél és új javítási munkálatok végeztek 1883 és 1887 között.
