A Csalhó Nemzeti Park
A Keleti-Kárpátok központi részén, a Görgényi-havasok, a Ráró és a Hagymás-hegység mellett, alig egy pár kilométer távolságra a Békási-szoros kijáratától – ott, ahol Erdély egyik legszebb védett területe található – egy újabb természetvédelmi terület tárja ki kapuit, a Csalhó Nemzeti Park.
Már 1955-ben létrehoztak itt egy természetvédelmi területet, de a Nemzeti Park csak 2003-ban született meg. Az IUCN-osztályozás szerint a II. kategóriába sorolták, Neamţ megyében 115 655 ha területen fekszik.
A park területén három természetvédelmi területet tartanak számon, ezek a Nagy-Aklos Tudományos Rezervátum (IUCN I-es kategória), a Poliţa cu Crini Különleges Élőhely (IUCN IV-es kategória) és a Duruitoarea-vízesés, valamint az Avenul Mare Emlékparkok (IUCN III-as kategória). A túrázóknak tudniuk kell, hogy a Nagy-Aklos-csúcs, valamint a Nagy-Aklos övén a turisták jelenléte tiltott, ezek a gyönyörű helyek csak a kutatóknak tárják ki kapuikat.
Az első dolgozat a Csalhó flórájáról 1907-ben lát napvilágot (E. C. Teodorescu botanikus jóvoltából), habár a növénytani kutatások már a XIX. század második felében megkezdődnek. A XX. században sok botanikus kutatja a nagyon vonzó hegy flóráját, közülük fontos megemlíteni híres növénykutatónk, Nyárády Gyula nevét.
A Csalhó Nemzeti Park flórája elég gazdag, ugyanis több mint 1200 növényfajt számlál, ami körülbelül egyharmada Románia flórájának. A park területén sok ritka faj nő, ezekből három kritikusan veszélyeztetett: a Haynald daravirág (Draba haynaldii), a hagymaburok (Liparis loeselii) és a Baumgarten kakastaréj (Pedicularis baumgartenii). Nagyon édekes a Kerner-zsellérke (Thesium kernerianum) jelenléte, ami csak itt, valamint a Bucsecs-, a Csukás- és a Királykő-hegységben találja meg életfeltételeit, tehát a Keleti- és Déli-Kárpátok endemizmusa.
Ezenkívül rengeteg ritka faj díszíti a Csalhó völgyeit, csúcsait, gerinceit vagy öveit. Például a Nagy-Aklos övén a nyár elején egy igen változatos és gyönyörű kormofitákkal teli flórát találunk, melyek közül megemlítjük a következő fajokat: havasi gyopár (Leontopodium alpinum), sárga tárnics (Gentiana lutea), tűlevelű szegfű (Dianthus spiculifolius), Janka gyopárnefelejcs (Eritrichium nanum subsp. jankae), havasi csűdfű (Astragalus alpinus), havasi hagyma (Allium victorialis), havasi hízóka (Pinguicula alpina), Veronica aphylla, kárpáti zergevirág (Doronicum carpaticum), Oxytropis campestris, havasi búzavirág (Centaurea pinnatifida), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), erdélyi baltacím (Onobrychis transsilvanica), Silene zawadzkii, fátyolka (Lloydia serotina), Bánffy dercefű (Gypsophila petraea), piros sötétkosbor (Nigritella nigra subsp. rubra), feketéllő harangláb (Aquilegia nigricans), gömböskosbor (Traunsteinera globosa) stb.
A park állatvilága is nagyon érdekes, több mint 1200 fajt számlál. Lássunk csak néhányat a különlegesebb fajok közül.
Az ízeltlábúak közül említésre méltó az erdei vöröshangya (Formica rufa), az erdélyi kurtaszárnyú-szöcske (Pholidoptera transsylvanica), a kárpáti hegyisáska (Miramella ebneri) és az erdélyi tarsza (Isophya stysi).
A lepkék közül érdekesebbek a selymes szerecsenlepke (Erebia gorge), az Erebia epiphron transsylvanica, a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a kardoslepke (Iphiclides podalirius).
A kétéltűek közül megemlítjük a foltos szalamandra (Salamandra salamandra), az alpesi gőte (Triturus alpestris) és a kárpáti gőte (Triturus montandoni) fajokat.
A park herpetofaunájából nem hiányzik a keresztes vipera (Vipera berus) meg a rézsikló (Coronella austriaca) sem.
Ornitológiai szemszögből tekintve, a park faunája elég gazdag és érdekes fajokat rejt, közülük megemlítjük a hajnalmadár (Tichodroma muraria), a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), a siketfajd (Tetrao urogallus), a császármadár (Bonasa bonasia), az egerészölyv (Buteo buteo), a vörös vércse (Falco tinnunculus), a vándorsólyom (Falco peregrinus), a békászó sas (Aquila pomarina), a gatyás ölyv (Buteo lagopus), a halászsas (Pandion haliaetus), a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), az európai törpekuvik (Glaucidium passerinum), a holló (Corvus corax) és a fekete harkály (Dryocopus martius) fajokat.
Az emlősök közül fontosabbak: a barna medve (Ursus arctos), a farkas (Canis lupus), a gímszarvas (Cervus elaphus), a zerge (Rupicapra rupicapra), a hiúz (Lynx lynx), a vadmacska (Felis silvestris), a nyuszt (Martes martes), a havasi cickány (Sorex alpinus) és a törpecickány (Sorex minutus).
Fotógaléria
