Rezervare hotel, cazare pensiuni, vile | Besthotels.ro

A torockószentgyörgyi várat először 1469-ben említik az írott források. Ennél viszont jóval korábban épült, valamikor a 14. században. Hol Torockó, hol Szentgyörgy, ritkábban Torockószentgyörgy néven szerepel. A Torockó név használata kihat egyes források helyes értelmezésére, mivel akár a Székelykőn épült (torockói) várra is lehet őket vonatkoztatni.

A dobokai vár a középkori Doboka vármegye központja volt, jelenleg Doboka (románul Dăbâca) községben található Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Doboka-vár államalapítás kori földvár volt, az egykori Doboka vármegye székhelye.

1068-ban innen indult Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Utolsó várnagyát Izabella királyné idejében említik.

Petru Mușat fejedelem építtette várát 1388 körül. Ezután a fejedelmek folyamatosan bővítették és korszerűsítették. 1476-ban a törökök, 1497-ben a lengyelekostromolták meg eredménytelenül. A bojárok árulása következtében Szolimán basa török csapatai 1538-ban elfoglalták. Alexandru Lăpușneanu fejedelem a törökök utasítására felgyújtotta a várat, és a fejedelmi központot elhelyezte innen. A vár maradékait 1675-ben robbantották fel a törökök utasítására.

A romok helyreállítása 1895-ben kezdődött meg Romstorfer osztrák mérnök irányításával. Az 1950-es években folytatódott helyreállítása.

Déva vára hajdani erődítmény az Alsó-Marosmentén, a Déva város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán.

Déva vára kicsiny, jelentéktelen erősség volt az Erdély szívébe vezető úton, a Maros bal partján. Hadi értéke igazán csak a 17. században volt, mikor Váradelfoglalása után egyedül ez a vár állhatott ellen egy esetleges további török inváziónak – a helyzet azonban gyorsan változott, és szerepe egyre csökkent, bár teljesen csak a 18-19. század fordulóján veszítette el jelentőségét. Ma romos állapotban van.

A településtől két kilométerre találhatóak Yeni-Sale középkori vár romjai (névváltozatai: Enisala, Enișala, Heraclee vagy Heraclia). Egy mészkőből álló domb tetején áll, ahonnan jól belátható a környék valamint a Razim- és a Babadag-tó is.

A vidék régészeti feltárása 1939-ben kezdődött, majd 1970 és 1998 között folytatódott. Ezek alapján a vár helyén már a 13. század végén és a 14. századelején állt egy település, melynek neve Bambola vagy Pampulo volt, ez volt a vár első neve is. A Yenisala vagy Yeni-Sala név török eredetű, jelentése új falu, ezen a néven 15. századi török krónikákban szerepel először.

Keleti oldalán, alacsony dombon állnak várának tekintélyes maradványai. A lovagok egykori várából már csak szerény falmaradványok állnak a délnyugati részen, a külső oldalon. Az eredeti várat valószínűleg kettős falgyűrű övezte, a külsőt a domb lábánál építették fel. A belső falgyűrűn belül helyezkedett el a lakó- és étkező épület, a kápolna és az ispotály. 1345-ben a tatárok lerombolták. Később valószínűleg a IV. Béla által a birtokába juttatott ciszterciek építették újra templomát. Köré ovális védőfalat emeltek tornyokkal és kutat fúrtak. 1420 után a város lakói építették újjá, immár mint parasztvárat. 1430-ban a törökök, 1457-ben Vlad Țepeș ostromolta és szenvedett károkat. 1529-ben Petru Rareș kapitánya, Nicoară Grozav vette be. 1657-ben még építettek egy tornyot északi végére. Később egyre kevésbé mentshelyként, inkább raktárként használták. Az 1838-as földrengés után a szász gazdák még kijavították, de a falak egy részét és a kaputornyot 1870-ben lebontották és anyagát a kaszárnyába építették be. Az 1977-es földrengés újabb jelentős károkat okozott benne.

A mezőségi út védelmére épült 13. századi várhelyet először Szatmári Laczk Jakab, erdélyi vajda erősíti meg. Nagyobbrészt az 1540-41-es években épült MartinuzziFráter György idejében, Domenico Da Bologna tervei alapján. 1619-52 között tovább erősítik Giovanni Landi és Agostino Serena irányításával.

Az első említés Gyurgyevói várról a korai tizenötödik században volt, akkor Zorionak nevezték. Gyurgyevó egy erődített város és ezért fontos szerepet játszott a a román és a török​​ közötti világháborúban , majd az orosz-török ​​háborúban is. Ugyanakkor, 1403-ban a város funkcionális volt, ezzel feltételezve, hogy 1396-1403 között javították meg, majd 1420-ban a vár a törökök birtokában jút és új javitásokon meg át. 1427-ben vissza kapják a várat.

Léta vára (Géczi-vár) Kalotaszeg legdélebbi vára, Magyarléta (románul Liteni, korábban Litu Unguresc, németül Ungarischlitta/Königsdorf) falu határában, Romániában Kolozs megyében található.

A létai vár a kisméretű várak közé tartozott. Szabálytalan négyszög alakú volt és belső (felső) és külső (alsó) várból állt. A vár nyugati oldalán a legmeredekebb a szikla, amelyre a vár épült, és csak a keleti oldal felől volt megközelíthető. A bejárat is ezen az oldalon volt. A belső vár és annak “öregtornya” a létai vár legrégibb részei, és napjainkban is ezek a legépebben megmaradt részek.

A külső vár megmaradt része egy hatszögű erődtorony és a kelet felé nyúló falrész. A külső vár megépítése tűzfegyverek elterjedésének időpontjára, a XVI. századra tehető.

Régészeti ásatások során felszínre kerültek Szent László király arcmásával díszített cserépedény maradványok, napkoronggal díszített kályhacsempék, X-XI. századi nyílhegyek, kőszerszámdarabok, ezüstgyűrűk stb. Ezek bizonyítják, hogy Léta várának létezése jóval korábbra tehető, mint az első okleveles említése.

A vár a Hátszeg vidéki Malajesd falutól északra helyezkedik egy dombtetőn. A 17. században említik először, azonban figyelembe véve az itt végzett régészeti ásatások során előkerült leleteket, valamint, hogy legalább három építési fázison ment keresztül, feltételezhető, hogy még a 15. században épült.